"Azt is láttam már, mikor a gólya tanította a fiát békát
enni. Az anyagólya röpült előre a békával a csőrében, a fia utána.
Kétszer-háromszor megkerülték a kéményt, akkor az anyamadár följebb
röppent, és kiejtette csőréből a békát. A gólyafióknak röptében kellett
ezt elkapni. Ha nem sikerült neki, akkor az anyja megbúbozta."
Forrás, teljes szöveg: MEK.OSZK
Mentovics Éva: Búcsúzik a gólya
Lápi világból tér meg a gólya,
kéményre szállva körbetekint,
morcos szél már a földeket rója,
holnaptól újra ősz lesz megint.
Hajlongó nyárfa egyre csak súgja:
dér szitál álmos kertek felett,
indulni kell hát, szárnyalni újra,
minket a nyár most elfeledett.
Szélfútta lombok súgnak a tájnak:
érik a szőlő, földre pereg,
erdőket tépő szélvihar támad,
dér lepte fákon ősz kesereg.
Tétova szellő borzolja ingét,
dél fele szárnyal a gólyacsalád.
Árbocok mellett félve tekint szét,
onnan csodálja a Hold aranyát.
Forrás: Óperencia
kéményre szállva körbetekint,
morcos szél már a földeket rója,
holnaptól újra ősz lesz megint.
Hajlongó nyárfa egyre csak súgja:
dér szitál álmos kertek felett,
indulni kell hát, szárnyalni újra,
minket a nyár most elfeledett.
Szélfútta lombok súgnak a tájnak:
érik a szőlő, földre pereg,
erdőket tépő szélvihar támad,
dér lepte fákon ősz kesereg.
Tétova szellő borzolja ingét,
dél fele szárnyal a gólyacsalád.
Árbocok mellett félve tekint szét,
onnan csodálja a Hold aranyát.
Forrás: Óperencia
Pósa Lajos: Tavi béka, éhes gólya
Napos rónán, hol az égre
Csillognak a nádas tavak,
Békakirály udvarában
Követeket választanak.
Szomorúság ül az arcán
Valamennyi követ úrnak,
Az érkező gólya elé
Úgy indulnak, úgy vonulnak:
„Isten hozta Felségedet
A mi tavas, szép tájunkra
Hallgassa meg: mi fáj nekünk,
Hogyha magát jól kifújta.
A mi kedvünk már nem jön meg,
Mindhiába hegedülnek...
Nemzetségünk pusztulóba’,
Kegyelmezzen életünknek!
Hisz nem marad azért üres
Felségednek becses gyomra:
Van itt elég tücsök, bogár,
Ne vágyjon a békacombra!
Pecsenyének ott a kígyó,
A giliszta csemegének.
Csak minekünk kegyelmezzen,
Szebb lesz majd a békaének!”
„Szerencsétlen békanépség,
Éppen ez a ti bajotok!
Azzal a csúf kutykuruttyal
Örökösen bosszantotok.
Kuruttyoló dalotokat
Fojtsátok a torkotokba:
Akkor aztán lesz kegyelem,
Nem vágyom a combotokra.”
...S olyan csendes a nádas tó!
Olyan bús a békasereg!
Ki a sáson, ki a nádon
Daltalanul csak kesereg:
„Mért is tettünk ily fogadást,
Hisz így egyszer kipukkadunk!
Fabatkát se ér az élet,
Ha papucsot nem varrhatunk.”
Bíztatóan néz le a hold
S fölhangzik a békanóta;
Csűr tetején gyönyörködve
Mondja rá az éhes gólya:
„Kelep, kelep, bizony mit ér
Túri vásár sátor nélkül,
Tavi béka kurutty nélkül,
Éhes gólya béka nélkül!”
Csillognak a nádas tavak,
Békakirály udvarában
Követeket választanak.
Szomorúság ül az arcán
Valamennyi követ úrnak,
Az érkező gólya elé
Úgy indulnak, úgy vonulnak:
„Isten hozta Felségedet
A mi tavas, szép tájunkra
Hallgassa meg: mi fáj nekünk,
Hogyha magát jól kifújta.
A mi kedvünk már nem jön meg,
Mindhiába hegedülnek...
Nemzetségünk pusztulóba’,
Kegyelmezzen életünknek!
Hisz nem marad azért üres
Felségednek becses gyomra:
Van itt elég tücsök, bogár,
Ne vágyjon a békacombra!
Pecsenyének ott a kígyó,
A giliszta csemegének.
Csak minekünk kegyelmezzen,
Szebb lesz majd a békaének!”
„Szerencsétlen békanépség,
Éppen ez a ti bajotok!
Azzal a csúf kutykuruttyal
Örökösen bosszantotok.
Kuruttyoló dalotokat
Fojtsátok a torkotokba:
Akkor aztán lesz kegyelem,
Nem vágyom a combotokra.”
...S olyan csendes a nádas tó!
Olyan bús a békasereg!
Ki a sáson, ki a nádon
Daltalanul csak kesereg:
„Mért is tettünk ily fogadást,
Hisz így egyszer kipukkadunk!
Fabatkát se ér az élet,
Ha papucsot nem varrhatunk.”
Bíztatóan néz le a hold
S fölhangzik a békanóta;
Csűr tetején gyönyörködve
Mondja rá az éhes gólya:
„Kelep, kelep, bizony mit ér
Túri vásár sátor nélkül,
Tavi béka kurutty nélkül,
Éhes gólya béka nélkül!”
Pósa Lajos: Búcsú
Vándorol a gólya,
A puszták lakója,
Vissza a magasból
Búsan néz a tóra.
Mért is kell elmenni?
Hosszú útra kelni?
Nádas tavam,
Áldjon az ég!
Ki tudja, hogy
Látlak-e még?
Tó is búsan nézi,
Búcsúszavát érti,
Integet a náddal
A magasba néki.
Mért is nincsen szárnya?
Most utána szállna!
Gólyamadár,
Áldjon az ég!
Ki tudja, hogy
Látlak-e még?
Forrás: posalajos.com
A puszták lakója,
Vissza a magasból
Búsan néz a tóra.
Mért is kell elmenni?
Hosszú útra kelni?
Nádas tavam,
Áldjon az ég!
Ki tudja, hogy
Látlak-e még?
Tó is búsan nézi,
Búcsúszavát érti,
Integet a náddal
A magasba néki.
Mért is nincsen szárnya?
Most utána szállna!
Gólyamadár,
Áldjon az ég!
Ki tudja, hogy
Látlak-e még?
Forrás: posalajos.com
Schroff Ferenc: A gólya
Mikor gyerek voltam, s nagymamámnál jártam,
Mintha egy teljesen más és új világot láttam.
...
A vers a Poet.hu-n olvasható!
Utánközlése engedélyhez kötött.
Mintha egy teljesen más és új világot láttam.
...
A vers a Poet.hu-n olvasható!
Utánközlése engedélyhez kötött.
Szuhanics Albert: Tüskevári gólya
Szuhanics Albert: Tüskevári gólya
Hazajött a tüskevári gólya,
a Jóisten csak annak tudója,
hogy hol telel, ha nem Afrikában,
s nem csapatban, hanem egymagában?
A környéken őt nagyon szeretik.
Nem bánja, ha ilyenkor etetik,
Tavaszhírnök elsőként e gólya,
ezért lehet nagyobb az egója...
Hazajött a tüskevári gólya,
a Jóisten csak annak tudója,
hogy hol telel, ha nem Afrikában,
s nem csapatban, hanem egymagában?
A környéken őt nagyon szeretik.
Nem bánja, ha ilyenkor etetik,
Tavaszhírnök elsőként e gólya,
ezért lehet nagyobb az egója...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)