Hegyi László: Búcsú az utazóktól
Isten veled, gólyamadár,
augusztus van, múlik a nyár!
Jövőre majd - arra kérlek,
gyere újra, vár a fészked!
Költöztök fecskéim - szépek,
viszitek a kis-fecskéket.
Velük együtt gyertek vissza
majd tavaszra, áprilisra!
Sárgarigók, jó barátok,
ó, hogy fogok várni rátok,
mikor a lelkem is fázik,
víg dalotok úgy hiányzik!
Fülemülék, billegetők,
jöjjetek vissza mielőbb!
Várlak ám titeket nyárra,
öreg odvas ecetfámra!
Mi, többiek, itt maradunk
télen is, ha meg nem fagyunk.
Etetőmre majd idejár
minden fázós, éhes madár.
Gerlepárok, kenderikék,
sok kis kedves, cserfes veréb.
Széncinegék s apró kékek,
házam körül mind vendégek.
Tengelicék, vörösbegyek,
lesz új tavasz, ne féljetek!
Együtt várjuk vissza őket,
utazókat, költözőket!
(Szerk.: utánközlésre már engedélyezett a fenti módon - 2013.08.10.)
A vers a Poet.hu-n olvasható: link