Gyarmathy Lívia: A mi gólyánk

A mi gólyánk
színes magyar dokumentumfilm, 29 perc, 1998
rendező: Gyarmathy Lívia
forgatókönyvíró: Gyarmathy Lívia
operatőr: Bognár Endre, Péter Klára

Forrás: PORT.hu

A Magyar Szemle művészeti magazinja, a Színkép (TV2) adásából közölt interjú szerkesztett változata:
Gyarmathy Lívia
2000. december elején ismét elismerésben részesült a magyar művészeti élet. Az Európai Filmakadémiától a legjobb rövidfilm díját nyerte el Gyarmathy Lívia A mi gólyánk című filmje.
A két éve készült és azóta több nemzetközi elismerést szerzett film egy itthon maradt gólya és a falusi emberek kapcsolatát mutatja be költői szépséggel. Az interjút Baráth Edina készítette. 

Nem természetfilmet akartam csinálni, számomra az volt az érdekes, hogy milyen a kapcsolata a gólyának és az embernek. Hogy az ember miért szereti a gólyát, miért tartja a saját magáénak, szent madarának. Miként fogadja be, hogyan törődik vele, amikor egy gólya télen itt reked. Mindaz, ami ebben a filmben megjelent – a természet szeretete, a gólya szeretete és az ember szeretete – az én érdeklődésemtől nem áll távol, és csak egy ötlet kellett ahhoz, hogy ezzel a filmmel elkezdjek foglalkozni. Ez az ötlet egy álom volt. Amikor a gólyákról egy nagyon szép álmom volt, elhatároztam, hogy megpróbálok róluk filmet csinálni. 
Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ebben a filmben nem lesz dialógus, csak zörej, csak muzsika és a természet zsongító hangjai. Nagyon szeretem a régi némafilmeket, és úgy érzem, hogy az a film, amelyik a kép nyelvén ki tudja magát fejezni, képes az érzéseket és a történést is közvetíteni. Ezt érzem igazi filmnek, nem a dialógusokkal zsúfoltakat. 

Akik a madarakkal és a gólyákkal foglalkoznak, pontosan tudják, hogy mindig maradnak itt gólyák, amikor a többiek csapatostól elmennek ősszel. Beszéltem egy állatorvossal, aki elmondta, hogy soha nem tudhatjuk meg, hogy milyen sokk érhetett egy gólyát, miért történt az a döntés, hogy amikor a többiek szárnyra kelnek és elmennek, az ittmaradó pontosan érzi, hogy ő nem meri vállalni azt a több ezer kilométeres utat. 
A gólyának igen nagy szerepe van a mesében, a népi képzelet világában. Nem véletlen, hogy a gólyát a megújulással kapcsolja össze az ember. A gyereket a gólya hozza, tehát az ember újraszületésének a motívuma a gólyával van kapcsolatban. A gólyát én misztikus madárnak tartom, és annak tartja mindenki. Az emberek szeretik a gólyát, és fantasztikus jelenség, hogy egy villanyoszlop tetején egy gólya hónapokat tölt el. Ebben a kis somogyi faluban, ahol ezt a filmet készítettem, az emberek március 8-a után már elkezdenek az ég felé nézni, és várják a madarakat, mert pontosan tudják, hogy a gólyák visszatérnek. A gólyák ugyanabba a fészekbe szoktak visszatérni, míg aztán valahol egyszer az út során el nem pusztulnak, meg nem halnak, és aztán más gólyák átveszik ezt a fészket, vagy új fészket építenek. És ebben a várakozásban úgy érzem, nagy hangsúlyt kap az, hogy az emberek visszavárják a gólyát. Azért tartják magyar madárnak a gólyát, mert a gólya sok-sok ezer kilométer után is hazatalál, és az emberek úgy érzik a gólya hűséges, mert visszatér, megkeresi azokat, akik mellett élt, és megkeresi ezt az országot, ezt a hazát. Tehát ez a szeretet kíséri el mindenhová a gólyát.


Forrás: Magyar Szemle Online